Hello

Ismét jelentkezem legújabb kalandjaink összefoglalójával. Az elmúlt hetet Accrában töltöttük, egyenlőre nem volt időnk, sem kellő állóképességünk hosszabb túrára indulni az országban, első utunk hétvégén lesz a Volta folyó torkolatvidéke felé, addigra már Megyeri Andris barátunk is itt lesz már, aki ma érkezik újdonsült barátnője társaságában. Szóval gyarapszik a csapat.
Az elmúlt hét a próbálás, éjszakai élet és a különféle gyatratestű fehérember (helyi szóval obroni) bajok jegyében telt. Mig az itteni lakosok életét olyan veszedelmes kórok keserítik, mint a malária, aids, sárgaláz, tifusz, és még sorolhatnám, addig mi a következőkkel bajlódtunk: fülbedugulás, másnaposság, sarok és bokafájás, gyomorégés, levegő tüdőben való megszorulása, napszúrás és a kiváló Lariam nevű maláriagyógyszernek álcázott halucinogén idegméreg mellékhatásai. Ez utóbbit csak Gazsiék szedték, mert nekünk már voltak rossz tapasztalataink ezzel, így mi Katikától kaptunk egy másikat. De már Gazsiék is leálltak a Lariammal miután 2 hétig a világukat se tudták tőle. Mostanra kezd úgy naggyából helyrerázódni a társaság egészségügyi szempontból, de hát ez természetes jelenség itt a trópusokon, hogy kell egy pár hét mig hozzászokik az ember.
Szóval a múlt hét szerdán írtam legutóbbi beszámolómat. Aznap este az Officeban kezdtünk, amiről már tettem említést 2 éve s most is, de ismét kitérnék rá. A helyet megvette nemrégiben Reggie Rockstone, ghána első számú reppere, egyébként jó cimboránk (főleg Senáé) s átkeresztelte Rockstone’s Office- ra. Nem túl nagy de annál hidegebb fehérkanapés, MTV videoklipes stílusú club. Elképesztő méretű légkondicionáló hegyekkel van felszerelve állandó 20 c alatti hőfokkal, úgyhogy mi elneveztük Rockstone’s Frige-nek. Miután reprezentáltunk itt egy két gintonic erejéig átfáradtunk a Labadi Beach nevű partszakaszra, ahol szerdánként reggae buli van. Ennél autentikusabb reggae buliban még sosem voltam. A tengerparti homokban felállított szinpadon hangfaltákolmány hegyek, a sznpadon nyüzsögnek a raszták, a sound meg borzalmas, sőt annál rosszabb, de valahogy nekem ez így volt természetes, valahogy így képzelem el Jamaikát is. A parton raszták és fehér hippilányok mindenfelé, száll a ganja szag és mindenki azzal kábít, hogy csinálj neki karriert Európában. Végre találkoztunk PY-al is, egyik kedves barátunkal még az előző túráról. Csabák kissé többet ivott a kelleténél, így cipőjét magamögött hagyva hupákolt a parton, meg is lett a böjtje, ugyanis a cipőnek lába kélt míg ő a helyi zenészeket kábította. De ezen sokat senki nem kesergett mert mindannyian tudtuk, hogy aki elvitte, annak nagyobb szüksége volt rá mint nekünk. Aztán szép lassan mindenki bealudt a nyugágyakban, úgyhogy hazamentünk. A csütörtök a z előző este kipihenésével telt, ha jól emlékszem semmi említésre méltó nem történt. Ezzel szemben péntelen annál több érdekes kaland várt ránk. A napot Katika boltjában kezdük, kreáltam egy divatos blog oldalt, ahol ezeket a beszámolókat olvashatjátok, ígérem kicserélem a fekete hátteret, hogy ne lássatok csíkokat órákig.
Ezt követően mindenki fűzött magának valami szép gyöngy ékszert, ugyanis ha valaki nem tudná Katika a legmenőbb gyöngyékszerkészítő Ghánában. Itt az üveggyöngyöknek a rabszolgakereskedelem óta több száz éves kultúrája van. Szóval Katika boltja, egy gyöngyékszer bolt, ahol a helyi előkelőségek mellett olyan hírességek is megfordultak már, mint Serena Williams, a ghánai elnök felesége mindennapos látogató, de Katika ékszereit kapta ajándékba Mrs Obama is amikor itt járt. Egy szó mint száz Katika jól csinálja.
A bolt után végre alkalmunk akadt benézni jó öreg raszta barátunkhoz JB-hez, aki a belváros szívében Osuban lakik. Itt üzemeltet egy kis használt autóalkatrész boltot. De emellett van neki egy csomó kocsija, busza amiket bérbe adogat. Olyan szuper 15 fős Ford kisbuszai vannak, hogy lehet én is veszek egy ilyet turnébusznak. Katika a szomszédban lakott jó pár évet, így ismerkedett meg Sena és JB. Ő egy igazi raszta forma, kis szobája tele reggae poszterekkel Bob Marleytól az LB 27 ig, van még egy tv egy soundsystem és egy ágy. Van neki egy nagy rendes háza is valahol a város szélén de ő itt szeret lakni ebben a gyerekkori kis relytekhelyen. Itt találkoztunk Titivel, aki rögtön jó haverunk lett. Elsőre csak annyi derült ki, hogy szokta vezetni JB buszait, de aztán szép lassan kiderült, hogy mellesleg van egy 2 emeletes szórakozóhelye, ami lent night club (még nem derült ki pontosan itt mit értenek ez alatt) fent pedig pub. Valamint az is kiderült, hogy az uszoda ahova járunk az is valahogy az ő fennhatósága alá tartozik, sőt már a 11 fős motorcsónakjára is meghívott minket. Neki köszönhetünk egy újabb becenevet, ugyanis a Zseszti kiejtése gondot okozván egyszerűen Jetskire angolosította a nevet. Arra lennék kiváncsi akkor mekkora Don lehet JB a környéken, ha ez a forma neki dolgozik? Mindenesetre mindketten nagyon kedvesek és jókat lehet velük dumálni.
JB után még vettünk egy sört a szomszéd kisboltban, aholis egy idősebb úr megkérdezte nem iszunk e vodkát, mert hogy értesült róla, hogy magyarok vagyunk. Monduk, most nem, iszunk eleget otthon, erre kiderült, ez csak a társalgás fonalának felvétele volt, ugyanis Anum, az idősebb úr fele életét Kijevben töltötte, mint színész, így sok magyarral találkozott, s tőbb ízben járt is Budapesten meg a Balatonnál. A környéken csak the Russian néven ismert bácsi nagyon jófejnek bizonyult, kiderült Oroszországban tanult színészetet, majd Kijevben élt 28 évet, ő volt az első fekete aki az ukrán nemzeti színházban játszott, s több tucat ukrán és orosz film szerplője volt. Sajnos orosz tudásunk nem több fejenként 3 szónál, úgyhogy ezt mind elsütöttük, megbeszéltünk egy jó vodkázást a közeljövőben, majd elbúcsúztunk. A többiek fáradságra hivatkozva elindultak haza, ám Csabák és én teljesen bestenkelődtünk és elindultunk felderíteni az éjszakai várost. Nem kellett sokat keresgélni egy újabb érdekes figura után. Megéheztünk, így gondoltuk eszünk egy jó kebabot, ami nekem a gyengém itt. Húscafatok, hagyma és csípős kebabpor nyárson. Igazán remek tud lenni, de a minősége igen változó. Ez konkrétan nagyon rossz volt, szerintem patkánytérdhúsból készült, ugyanis képtelenség volt elrágni, kissé megrémülve, hogy miféle kórokat kaphatunk el ettől a beazonosíthatatlan hústól inkább visszadtuk a nagy részét majd megkérdeztük a szomszéd asztaltársaságot, hogy mennyi az idő. Több sem kellett a társaság fő hangadójának már át is ült a mi asztalunkhoz és irgalmatlan kábításba kezdett. A fickó maga volt a ghánai Münchausen báró. Szóval Ghost, így mutatkozott be, fél skót fél ghánai egyébként müncheni lakos egy két lábon járó nagypofájúság, percek alatt kiderült, hogy ő egy dús gazdag üzletember dollár százezrekkel, nyitott mindenféle közös üzletre és ismer mindenkit aki számít. Miután említettük, hogy mennénk Tawala Beachre inni egy valamit, persze rögtön mondta, hogy a legjobb barátja a tulaj és mehetünk is. Szóval Ghost, egy helyi haverja és két hölgy társaságában beültünk egy elég lepukkant kocsiba, aminek traktor hangja volt és elkezdtünk száguldozni az emberekkel zsúfolt utcákon, ekkor gondoltam lehet mégse volt ez olyan jó ötlet. Hál istennek a fickók teljesen ártalmatlanok voltak, csakhát a hencegés fickóskodás igen kedves időtöltésüknek tűnt. Ghost minden tiltakozásunk ellenére igen csak próbálta ránktukmálni hölgy ismerőseit, még leckét is próbált adni kábításból. Útközben Tawala Beachre még gyorsan megálltunk egy kereszteződésben, ahol ki kellet szállni és szépen bemutatkozni egy sámlin ülő bácsinak, Papának, akit a csomópont uraként mutattak be. Mintha valaki otthon a elvinne az oktogoni keresztapához, egy kézfogás és már mentünk is a Tawalára. Ez egy nagyon kellemes kis tengerparti bár, amit egy maori szerű amerikai fickó vezet, már két éve is találkoztunk, emlékezett is ránk. Persze Ghost úgy mondta, hogy országos cimborák, de egy flegma köszönésen kívül nem sok figyelemre méltatták szegény bárót. Annál inkább felcsigázta a maori formát ahogy Csabák IMMC szövegeket reppelt magyarul. Nem tudom, hogy is jutottunk odáig, hogy magyar hiphop számokat kántáljunk, de az ameriakiaknak nagyon bejött, hazafelé mégegyszer megreppeltették Petit. Talán a kísérőnkre legjellemzőbb eset az volt, mikor próbálta magát meghivatni egy Henessey konyakra, amit Csabák visszautasított, de azt elmesélte hogy egyszer le kellett fotózzon egy 2000 dolláros Henessey Biblioteque konyakot. Erre persze Ghost rögtön mondta, hogy másnap rendel magának egy olyat az E-bayen. Aztán persze mi fizettük az egész cehhet a helyen amit fogyasztottunk, de szerencsére ez kb 4000 forint volt, úgyhogy megérte az egész estés, gengszter-strici-raszta-német-krőzus-lokálpatrióta showt amit a forma nyomott. Egy idő után azért már meguntuk és egy óvatlan pillanatban angolosan távoztunk (persze, ha ebbe belefér a kijáratnál hangos IMMC szövegek ordítása). Fogtunk egy taxit és elindultuk haza. A taxis nagyon kedves volt, megállt tankolni, mint itt minden taxis, ha kap egy fuvart. A benzinkút melletti bank betonlépcsőjén épp megágyazott magának egy 20 év körüli, csinosan felöltözött szép leány, még integetett is mielőtt kispárnájára hajtotta volna fejét. Ezek elég bizar pillanatok, tegnap például egy teherautó lerobbant itt a közeli felüljárón, a sofőr meg fogta magát és megágyazott a kocsi előtt és ott aludt az út közepén. Mintha valaki otthon az Árpád hidon a külső sávban aludná az igazak álmát a lerobbant kocsija előtt. Mindegy is szóval vidám kis este volt.
Szombaton egy Haiti megsegítő jótékonysági koncertre mentünk, ahol felléptek a helyi popsztárok, mint Reggie, Kubolor, Ambulley, az általunk a Forma és a Fáraókra keresztelt afropop banda és Kojo aki Delhusa Gijon helyi megfelelője. Ezután egy kis kötelező Office pofavizit következett, majd haza.
Vasárnap Ben bácsihoz, Sena apukájához voltunk hivatalosak ebédre. Ez egy igazán klasszikus vasárnapi ebéd volt, végre találkoztunk Erikkel is Sena féltestvérével. Volt minden féle fínom tradicionális étel: jolof rice(bácskai riszeshús), gyömbéres csirke, okro stew, plantain tócsni meg még mi szemszájnak ingere. Kellemes kis ebéd volt, igazi helyi hangulatban. Ezt követően elmentünk Aburiba, pontosabban Cukornád Alsóra (a falu helyi neve under the sugarcane csak valami helyi nyelven) ahol Katika földje van. Itt fogja felépíteni a saját házát, már most is van egy kis házikó, meg kerti konyha, zuhany stb, úgyohgy lehet itt időzni pár napot. Nagyon szép vidék, egy kis hegyecske accra mellett. Habár még nem voltam Jamaikán, de a sok film amit láttam azon pont így néz ki. Nem véletlen, hogy Rita Marley háza is itt van, egy két kilométerre. Szóval ezen a csodás kis burjázó növényzetű hegyen lesz a rezidencia pár év múlva. Itt lesz Sena szülinapi partija is két hét múlva. Itt csak egy órácskát időztünk, majd hazafelé még megittunk egy fröccsöt a Marley rezidencia melletti elegáns szálló, a Hillburi kertjében. Na az eléggé gyarmatosító hangulatú hely, az utcán alvó lányhoz képeti másik véglet, feszített tükrű medencéjével a hegyoldalba vájva.
A hét a már említett légbuborékkal a tüdőmben kezdődött, ezzel egy kissé kellemetlen napot okozva számomra, de hál isten keddre elmúlt. Hétfő este még beugrottunk Jb-hez valamint elmentünk megnézni Titi éjszakai multóját. Kellemes kis balatoni biliárdszalon tipusú hely, lehet itt is fogunk djzni egyet. Ma lesz a koncertünk az Officeban úgyhogy erre próbáltunk tegnap, illetve megjöttek Andrisék is . Így a társaság 7 főre duzzadt. A hét végén végre utazunk Tsoméba, úgyhogy jövő héten jelentkezem újabb érdekes történetekkel.
Szevasztok