ghana trip 2010 vol 1

Kedves Emberek!

2 év telt el mióta legutóbb laptopot ragadtam és képernyőre vetettem gondolataimat. Ennek az oka, hogy legutóbb akkor jártam Gánában és ezek a beszámolók itteni élményeimet és tapasztalataimat foglalják össze. Jó lenne otthon is ilyeneket írni, dehát kinek van erre ideje s energiája a szürke hétköznapok tengerében. Sok víz lefolyt azóta a Dunán és a Voltán mióta nem játram itt, sok minden történt velem is és Gánával is. De ne rohanjuk így előre.

Szóval 2008 februárja volt hogy innen legutóbb hazatértem és a trópusi semmittevésből visszacsöppentem egy pillanat alatt a magyar valóságba mikor is 400000 forintnyi bkv/parkoló/közösköltség követelés várt a postaládámban. Ezeken azóta túltettem már magam, sőt mondhatni fényes kárriert sikerült beindítani azóta a rockandroll iparban. Az oka, hogy megint itt vagyok egyértelmű, miszerint Sena azóta is életem társa. Utunkra ezúttal is elkisért bennünket kedves barátunk Sabák Péter, valamint jó barátom és kollégám Horváth Gáspár és kedves élete társa, Villi Eszter azaz Zseszti.

Naszóval Sena egy héttel előttünk elindult már otthonról, így mi Peti, Gazsi, Zseszti, én felállásban indultunk neki az útnak, minusz 2 fokos havas időben az Egyiptair január 13. Délután háromnegyed 4-es járatával. Sena nem volt túl jó véleménnyel a légitársaságról így a kézipoggyásznak szánt harsonával valamint a Kairóban eltöltendő 1 éjszaka vészjósló gondolatával indultunk ki a reptérre. Ez úton szeretném megvédeni az egyiptomi brigádot, ugyanis minden a legnagyobb rendben és profin volt megoldva. A harsonát simán felvihettem, a járatok is pontosak voltak, Kairóban pedig 10 perc téblábolás után a reptéren megszervezték a szállásunkat meg a transportot is. Egy igazán szép 4 csillagos hotelt kaptunk vacsora, reggeli, ebéd lehetőséggel. Igazi túristának érezhettük magunkat a kellemes késő tavaszas időben a szálloda medencéjének partján. Mindez méginkább becsülendő, ha az ember belekostol, hogy hogyan mennek a dolgok Kairóban. Nekünk egy délelőttünk volt városnézésre, amit a piramisok megtekintésére akartunk szánni, de ez dajnos nem jött össze, ugyanis a helyi taxisokat nem tudtuk meggyőzni, hogy az álltalunk korrektnek tartott összegért elvigyenek Gízába. Meg azzal is riogattak, hogy vissza sem érünk időre. Így végül egy Pablo Palkóra igen hasonlító, de mind e mellett 60 éves, fekete, fogatlan taxissal sikerült megegyeznünk, hogy kb 2000 forintnak megfelelő összegért körbevisz Kairóban, annak is leginkább az óvárosában.Ez az óváros elég furán nézett ki. A fickó egy az Osztyapenkóhoz hasonló csomópontnál kitett minket, hogy na ezaz. A látvány elég bizar volt, mintha egy lebombázott város lenne. Nyilván az idő bombázta le, ugyanis Yusef szerint (a taxis) ezek 3000 éves sírok voltak. Szerintem nem de ez szinte lényegtelen a történet további kimenetele szempontjából.

Ezt követően visszatértünk a szállodába, elfogysztottuk utolsó svédasztalos elegáns ebédünket és nekiindultunk a Gánába tartó 6 órás repülőútnak. Ezt az utat egy üveg whiskey segítségével próbáltuk kellemesebbé tenni, ami sikerült is, így igen kellemes vidám hangulatban érkeztünk a trópusokra. Én és Peti akik visszatérő vendégek vagyunk már itt, jóleső nosztalgikus érzéssel mentünk a vámtiszthez, míg Gáspár és Zseszti a klímával voltak elfoglalva. A vámtiszt miután látta, hogy másfél hónapig akarok maradni az országában, úgy érezte ezért neki némi pénz is jár, hamár beenged, és ezúttal és is így éreztem, s örömömben valamint a whiskey hatása alatt meg is jutalmaztam kedves mosolyát egy 10 euróssal. Persze Sena leszúrt később ezért de hát nekem megérte. Újra itt vagyunk a Pató Pálok, homárok, dobosok, és 30 fok földjén. Csak megér ez még plusz 10 eurót. Ahogy megérkeztünk Katika (Sena anyukája) házába csapra is vertük az egyik ajándék pálinkát, valamint egy már itt levő füstölt szalonnát, csak hogy ne legyen olyan éles a váltás. Így a korábbinál még jobb hangulat kerekedett. Hamarosan azonban nyugovóra tértünk a hosszú út után. A fosós, hányós játékot ezúttal Peti kezdte, igen korán, már első este kiadott magából mindent. Ennek okai ismeretlenek, habár a kairói kaják/whiskey/repülőskaja/pálinka/szalonna/sör/avokádó kombináció nem sok csodálkozásra ad okot.

Első itt eltöltött napunk Katika boltjában kezdtünk, majd elmentük egy uszodába. Itt olyanok az uszodák, hogy nem az úszómester basztat, hogy hol a fürdősapkád meg zuhanyoztál e, hanem a pincér, hogy milyen koktélt innál, valamit mit ennél. A klíma krízis itt is hamar megmutatta a fogafehérjét, ugyanis a szárazévszak kellős közepén egyszercsak éjszakai sötétség borult ránk, és habár sena váltig állította, hogy ebből nem lesz eső, egyszercsak leszakadt az ég és óriási vihar kerekedett. Pont ebben az időben játszotta Gána első meccsét az Afrika kupán, amelyről 2 éve annyit beszéltem, hisz akkor pont itt vot. Most Angolában van. Gána Togóval játszott volna először, ha a helyi szeparatisták nem lövék szitává a togói válogatottat, így a második meccs volt igazából az első Elefántcsont part ellen. Sajnos csúfos 1-3 as vereséget szenvedtek a gánaiak.

Másnap azaz szombaton, a helyi plázában az Accra Mallban kezdtük a napot ahol Sena egy rádióinterjúra volt hivatalos. Mi is belecsöppentünk a riportba, miután kiderült, hogy együtt zenélünk. Elég furcsa riporter hölgy volt, az interjú tetemes részét Gáspár hajkoronájának dícsérete, valamint a Sena és én családalapítási terveink boncolgatása tette ki. Ezután bevásároltuk a helyi hipermárketben, ami kicsit drágább mint otthon, de viszont jobban felszerelt. Az estét otthon töltöttük pokerezéssel, s iszogatással. 2 éve megismert helyi barátainkal még mindíg nem sikerült találkoznunk. A nap termése még egy újabb becenév volt, amit Sabák érdemelt ki. Láttunk ugyanis egy dokumentumfilmet az extrémen elbaszott nevelési taktikákról, az egyik véglet a 3 éves tájbox harcosok viadala volt a másik a 7 éves ausztrál gyerek, Tasmán aki ír olvas krikettezik, és még mindíg anyja csecséből táplálkozik. Ez a műsor elég mély nyomot hagyott mindenkiben, úgyhogy Sabákot, akinek rokonai Csabára magyarosították nevüket, elkezdtük Csabák Tasmánnak szólítani. Ez a nyelvi hülyeség alapvetően igen jellemző Gáspárra, így ilyen marhaságok még várhatóak a jövőben. Vasárnap reggel elindultunk Kokrobiteyre, kedvenc aglomerációs strandunkra, melyről legutóbb annyit áradoztam. Kokrobitey még mindíg ugyanolyan szuper mint volt, tele van rastákkal, hullámokkal, homárokkal és még sok csodás dologgal. Ezúttal próbáltam 1 napba sűríteni mindazt a sok élményt amit legutóbb itt tapasztaltam, s jelentem sikerült. Az előző napi esőnek köszönhetően a sok sivatagi por eltűnt a levegőből és a nap jóval erősebben sütött, mi erre fittyet hányva délután 1 és 3 között strandoltunk, bodysurföztünk és strandfociztunk. Ezt követően pedig elfogyasztottuk a vasárnapi homártálat mintegy 1500 forintnak megfelelő cediért, majd béreltünk 2 bungallót. A délutáni felelőtlen viselkedésemnek meg is lett az eredménye, a focitól estére teljesen bedurrant a bokám, a surftől meg ismét napszrást kaptam. Így ezzel én is csatlakoztam a lerobbantak brigádjához.

Gazsi ugyanis a maláriagyógyszer/torokfájás szorításában töltötte az első pár napot. Hétfőn reggel még fürödtünk egyet majd visszaindultunk Accrába, hogy szerezzünk egy basszusgitárt a jövő szerdai koncertünkre, amit Reggie Rockstone klubjában, az Officeban fogunk adni. Bérelni kb 5000 forint lenne egy napra a gitárt, így inkább úgy döntöttünk kimegyünk Makolára, a hírhedt piacra, hogy szerezzünk egy kínai gitárt. Makola még mindíg olyan dzsumbuj mint volt, árulnak ott mindent amit csak akarsz, találtunk is kínai gitárt dögivel. Csabák végig próbált vagy 5-öt, volt benne Givson, Jas Base, Pevey, minden ami szem-szájnak ingere. Végül egy zöld-fehér Fender precision hamisítvány úgynevezett Thunder USA gitárt vettünk 14000 forintért meg még egy mélynyomó tölcsért is hogy feldobjuk a hangrendszernket. Ez a tölcsért egy derbuka testbe helyeztük, így egy igen egyedi afrikai hangfalat sikerült kreálnunk. Este hivatalosak voltunk egy vacsorára, amit egy belga arisztokrata hölgy adott. Ő katika barátnője, aki egy világutazó, s gánai útjai során Katika vendégszeretetét szokta élvezni. Igen különleges asszony, mint kiderült 75 éves, ami igazán meglepett, én max 60nak tippeltem. Gánába ezúttal a néhai kutyájának készített díszes kutyalakú koporsójáért jött (itt ez egy helyi szokás, hogy extrém alakú koporsókat csinálnak a mobiltelefontól a mercedesig) innen pedig Sierra Leonéba visz az útja. Marie, így hívják, egy belga arisztokrata, abból is a legfelsőbb kategória, nagyapja volt Congó utolsó kormányzója, vannak Leopold nevű rokonai stb.

Igazán kedves és érdekes hölgy, rögtön meghívott minket egyik ibizai házába, valamint felajánlotta, hogy beajánl minket kedves barátjának a Pacha tulajdonosának. Mesélt még pár igen érdekes történetet a Pachás élményeiről (Ibiza legnagyobb diszkója, nem éppen 75 éves belga arisztokraták gyüjtőhelye), a Dalai Lámával elköltött vacsorájáról, valamint egy indiai gururól aki 66 több millió dollárt csalt ki különféle megvilágosodni vágyó nyugati idiótától. A vacsorán ott volt még William is, aki Katika újdonsült udvarlója, egy nagyon megnyerő gánai úr, aki a helyi kultúr ügyek fontos szereplője. Nagyon szinpatikus ember. A vacsora csodás volt, egy kellemes tengerparti szálloda éttermében, csak szegény Zsesztit érte utol a helyi baktéria, így szegény a wc-n töltötte az estét. Eddig ő vezetett a ki bírja jobban Afrikát versenyben, de sajnos ezzel visszaesett a középmezőnybe.

A tegnapi nap a koncert repertoárjának összeállításával telt, a kínai gitár szuper a derbuka szóró kevésbé, de legalább jól néz ki. Este elmentünk az Officba, találkoztunk Reggievel, ittunk pár gintonicot, én pedig belázasodtam kicsit. Így én is visszábestem a versenyben, jelenleg Csabák Tasmán vezet, aki csak az első napi fiaskót követte el. Senát persze diszkvalifikátuk mert ő itthon van és nem is obroni(fehérember).

Most szerda reggel van, beszámolót írok, majd folytatjuk a próbálást. Talán ma már végre látjuk helyi cimboráinkat, PY-t, JB-t.

Hamarosan jelentkezem

Üdvözlet Gánából: Marci, Sena, Csabák, Gáspár Atya, Zseszti